Megint egy olyan élethelyzet, amibe ha picit is belegondolunk, átérezzük, egész elképesztő, (ijesztő). Képzeld csak el, elmész a gyermekeddel biciklizni. Épp indulnátok vissza, mikor egyik pillanatról a másikra összeesik a csemete. Hirtelen azt sem tudod mitévő légy.
Így volt ez Zoltánéknál is. Aztán persze orvos, kórház, vizsgálatok, és a “semmiből” egy akut leukémiát diagnosztizálnak.
Igen, ez ennyire alattomos egy betegség. Tünet semmi, aztán hirtelen, kopogtatás nélkül beront az “ajtón”.
Bő három hónapot voltak ezek után kórházban, Zoli és anyukája. “106 nap után mehettünk haza 5 napra”. -írja az édesanya levelében. Csontvelő biopszia, agyvíz mintavétel, ezek mind olyan kifejezések, amit az ember magának sem kíván, nemhogy a gyermekének!
…de volt itt kemoterápia közben hasnyálmirigy gyulladás, ciszták kialakulása, műtét, intenzív osztály…
Szerencsére túl van rajta a kislegény! Szeptemberben elkezdhette Zoltán az ovit, nagyon jól érzi magát a gyerekek közt, de, csupán pár órát tölthet ott. A szegedi klinika, orvosai ennyit engedélyeztek egyelőre.
Az anyuka elmondja, azért kéri most segítségünk, mert fenti okokból dolgozni visszamenni még mindig nem tudott, az a pár óra, míg kisfia óvodában van, annyira elég, hogy a háztartás dolgait valamennyire behozza, megcsinálja. Otthon gyorsan rendet tesz, elfut a boltba, s már mehet is Zolikáért.
Nem tudjuk ki mennyire tudta/akarta ezt a “helyzetet maga elé vizuálni”, de aki megtette, egész biztos azt mondja, segíteni kell! Mi is így gondoljuk! Ment is az utalás.
Kérjük, ha teheted segítsd munkánk!
4: ADÓ 1 % FELAJÁNLÁS (január 01-május 20. között aktuális)