Izabellának a “szokásos” tünetekkel jelentkezett betegsége. Mit is mondhatnánk egy, az alábbi sorokat író édesanyának!? Tudjuk, milyen és mekkora súly van a mindennapjaikon, tudjuk, hogy milyen nehéz a könnycseppeket visszatartani Izabella ágya mellett, mégis próbáljanak bizalommal tekinteni a jövőre, nincs más út, csak ez az egyetlen a gyógyuláshoz!
“A mi kislányunk, Izabella, 14 hónapos volt, amikor egy augusztusi reggel úgy kelt fel, hogy nem akart ráállni a lábára, sokat sírt, véraláfutásokkal volt teli a lába, karja.
Így kezdődött az egész…
Egy hétre rá már megvolt a kivizsgálás eredménye Szegeden a Gyermekklinikán, és megtudtuk, hogy nagy a baj. Leukémiás.
Magas lett a fehérvérsejtek száma, emellett vérszegény volt. Mája, lépe, nyirokcsomói megnagyobbodtak, ízületi fájdalmai voltak.
Kezdetben úgy volt, hogy elég lesz neki a gyengébb, kíméletesebb kezelés, de sajnos a genetikai vizsgálat eredménye alapján kiderült, hogy magas rizikójú genetikai eltérés van jelen. Így a kislányunknak erős kemoterápiás kezeléseket kell kapnia, ami nagyon megviseli a szervezetét. Immunrendszerét nullára leviszik, ezért nagyon beteges, könnyen kap el fertőzéseket.
Jelenleg az 5. kezelési blokkon vagyunk túl és még 4 van hátra.
Ő tartja bennünk a lelket, miatta muszáj erősnek maradnunk, de belül összetörtünk és nagyon nehéz ez az időszak.
Sajnos sok nehézségbe ütközünk. Nem csak lelkileg, de anyagilag is nagyon megterhelő. Megnőttek a kiadásaink, apának másodállásban is el kellett mennie dolgozni, hogy fedezni tudjuk az alap kiadásainkat.”