Ilyenkor jön az a kérdés, “…de miért?” Igen, ezt sok esetben feltesszük mi is, mikor egy pici gyermek történetével találkozunk! Ésszerű válasz nem lesz, így nem is szabad leragadni a kérdésnél, menni kell tovább, menni előre, és sosem gondolni a rosszra!
Hunorék kálváriája féléves korában kezdődött. Akkor még nem leukémia, Hunornak légzés zavarai voltak. “Kihagyott pár levegővételt, vagy nem vett kis ideig levegőt.”- írta az édesanya első leveleiben. Ekkor már értelmileg, és a mozgásban is voltak visszamaradások, tudtuk meg ugyanúgy Hunor anyukájától. Számtalan vizsgálaton voltak, pontos diagnózist senki nem tudott felállítani. Dévény és TSMT tornát alkalmaztak, próbálták Huni képességeit fejleszteni. Szépen fejlődött is, már-már úgy volt, hogy óvodába is mehet, de aztán hirtelen minden a feje tetejére állt.
Hunor megfertőződött a Covid vírussal, amit nehezen viselt, de kórházba nem került. Két hét után lett negatív a tesztje, viszont a magas láz, gyengeség, fáradékonyság, orrvérzés, étvágytalanság, ugyanúgy megmaradtak. Kaposvárra kerültek Post Coviddal, majd onnan a negyedik nap Pécsre, az intenzív osztályra. Később lekerült anya és kicsi fia a neurológiára, majd a sebészetre. Bélműtéten kellett átessen, ezután jött a diagnózis, akut leukémia.
“AML leukémiát diagnosztizáltak! Sokkolt a diagnózis! Tudtam, hogy Hunorral maradok, ez nem volt kérdés, de eközben az otthon maradt két kislányomra is gondoltam!”
Az anyuka egyedül neveli három gyermekét, a két otthon maradt kicsi lány a nagymamánál szokott lenni.
Nehéz sorok ezek! Mi, akik tünetmentesen éljük az életünket, nem is tudjuk elképzelni milyen nagy szerencsénk van! Mondjuk ezt úgy, hogy Alapítványunk képviselője 15 éve esett át egy csontvelő-átültetésen.
Akik pedig egészségesek, talán ők sem mindannyian tudják felmérni, milyen fontos és jó dolog ez!!!
Kérjük, ha teheted segítsd munkánk! Három csatorna is a rendelkezésedre áll:
2.: Bankkártyás adomány küldése