Egy 25 éves felnőtt hölgy támogatásával kezdjük a hetet, akinek egész elképesztő módon derült ki betegsége. Míg tünetek nem voltak, de Eszternek rossz előérzete volt, amolyan női megérzés, orvosa nem igazán adott ennek jelentőséget, csaknem addig, mikor már tünetek is jelentkeztek. Alább Eszter sorai, mesélje el Ő maga a saját történetét. Természetesen támogattuk a hölgyet! Idén Eszteré a 418. támogatás kiutalásunk!
Kérjük, ha úgy gondolod fontos ez a munka, amit mi végzünk, és szükség van ránk az országban, kérjük segítsd tevékenységünk! Működési költség terén veszélyben vagyunk! Nagyságrendileg 4 M Ft mínusszal indulunk neki bő egy hónap múlva a 2023-as évnek. Minden kisebb segítséget köszönünk, talán ennyire sosem volt még rá szükség, mint most! Mi egy dologgal tudjuk megköszönni, ha segítesz, a munkánkkal! Az pedig töretlen marad, ígérjük!
Alább pedig Eszter sorai:
“Tavaly novemberben, mikor már több hete rosszul voltam, de senki sem hitte el, és az orvosom azt mondta inkább pszichológust keressek, mert az agyammal van a baj, végül elküldött egy azonnali vérvételre, mert ekkor már tele voltam kék-zöld foltokkal és apró bevérzésekkel mindenhol. Sajnos ez egy pénteki nap volt, így már csak hétfőn tudtam neki az eredményeket megmutatni. Azonnal Budapestre küldött a hematológiára, ahonnan már haza sem engedtek és azonnal infúziót kötöttek be. A diagnózis leukémia lett. T-sejtes ALL. Kétségbe estem, hogy most mi lesz velem, mi lesz a két kicsi gyermekemmel, hiszen nem tudtuk túlélem-e, és hát így dolgozni sem tudtam, a táppénzem pedig 100.000.- Ft volt. Elég messze lakunk Budapesttől, Nógrád megyében élünk. A férjem fizetése 200.000.- Ft körül volt és még mindig annyi. Elkezdték a kezelést azonnal. Igazából azt sem tudtam utána már, hogy élek-e még. Nagyon nehezen viseltem, főleg a szteroidokat. Egyedül voltam egy steril szobában, ahonnan ki sem mehettem. A családom jött mindig erősíteni, de csak ablakon keresztül láttam őket és telefonon beszéltem velük. A hajam szinte azonnal elkezdett hullani, ez nőként teljesen felemésztett. A kezelés alatt elkaptam valami vírusfertőzést, ezért le kellett állítani azt, és ez így ment állandóan. Hónapokig nem engedtek haza. Transzplantációra lett volna szükségem, de sajnos nem találtak donort. Az öcsém lett volna jó, de ellene valamilyen ellenanyagot termelt az én szervezetem. Megmondom őszintén nem nagyon emlékszem erre, mert sokkot kaptam, hogy nincs számomra donor és megijedtem, hogy meg fogok halni. Az ellenanyag ellen, hogy ne termelődjön, kezelést kaptam, de sajnos hiába, mert nem mentek az értékek lejjebb, így a bizottság úgy döntött, nem lehet transzplantálás.
Lelkileg és anyagilag is megterhelő számunkra ez az egész. Hetente kell felmennem Budapestre, ami utanként 10.000-15.000.- Ft, attól függ éppen kivel tudok menni, és milyen autóval. Miután lejárt a bennfekvéses kemoterápia június 28-án, július 1-én visszamentem dolgozni, hogy több bevételünk legyen, hiszen a kislányom kezdte az iskolát (7 éves lett októberben), a kisfiam pedig az óvodát, muszáj volt több pénzt keresni. Sajnos sokszor rosszul voltam munka közben és nem tudtak annyira terhelni, mint előtte (családsegítőként dolgoztam a gyerekjóléti szolgálatnál), így szeptember elején elküldtek és mást vettek fel, így jelenleg másik munkát keresek, de az orvosom nem szeretné ha dolgoznék, mert a gyógyszeres kezelések miatt, ugyanúgy alacsonyak a sejtszámok és fél, hogy elkapok valamit. Rendszeresen kapok itthonra NIVESTIM injekciókat, amik a fehérvérsejt növekedést segítik, azért, hogy ne kelljen befeküdni már, és itthon legyek a gyerekekkel. Eddig mindig anyukám vigyázott rájuk, de sajnos a nyáron hirtelen meghalt…
Négyen élünk a kis házunkban, amit 2019-ben vásároltunk. A hitelünk mellett rengeteg kiadásunk van. Eddig vegyesen fűtöttünk gázzal és fával, de idén annyira megnőtt a fa ára, hogy nem tudtunk venni. Jelenleg pedig fogalmam sincs mennyire fog a gáz számlánk megnőni.
Igazából bármilyen segítségnek örülnénk, de nem szeretnénk pofátlankodni sem.”
Tisztelt Eszter! “Pofátlankodni”? Dehogyis! Mi érezzük kellemetlenül magunk, hogy most vis maior csak 50.000.- Ft-ot tudtunk kiutalni! Januárban azon leszünk, legalább egy ugyanekkora összeget tudjunk utalni még! Mi ez manapság, egy közepes családi bevásárlás! Megkeresni nehéz, elkölteni annál könnyebb!
Sok a beteg, ez az idei utalások számából is látszik! 418! Egyénenként nem sok a támogatás, amit adni tudunk, de összességében azért ez nem olyan kevés, 28.587.872.- Ft-ot utaltunk ki csupán ebben az évben közvetlen betegtámogatásra!
Jó egészség Eszter addig is, azon leszünk mielőbb tudjuk értesíteni, hogy utaltunk ismét! Ön mindent megtesz, még úgy is vállalja a munkát, hogy orvosa azt még odázná, mi is azon leszünk, hogy mielőbb tudjunk segíteni!
2.: Bankkártyás adomány küldése