Felnőtt transzplantációs napok 4.0 – Hotel Danubius Bük
A csontvelő-átültetés/transzplantáció, mint olyan, az orvostudomány egyik legnagyszerűbb, legcsodálatosabb vívmánya, ága, ha nem, “A” legcsodálatosabb! Mikor élő embertársaink őssejtjeivel egy új életet kap a beteg, aki egy ilyen jellegű beavatkozás nélkül halálra lenne ítélve! …mikor az átültetés után a donor és a recipiens ereiben “egy ugyanazon” vér kering, mikor a beteg donora által egy teljesen új immunrendszert kap! Egy leukémiás, őssejt-transzplantáció, csontvelő-átültetés előtt álló beteg nem arra “vár”, hogy meghaljon valaki, és megkaphassa valamely szervét, nekünk, az ilyen jellegű betegeknek élő egészséges embertársaink tudnak segíteni sejtjeikkel!
Egy tény egészen biztos amit elmondhatunk magunkról, “leukémiás” alapítványok közül mi vagyunk az egyedüliek, akik a felnőttkorú betegeket is támogatjuk! Támogatjuk, és az anyagi segítségnyújtás mellett közösségi, “csapatépítő” rendezvényt is szervezünk részükre. Ez a negyedik év, hogy a nyári, leukémiás gyerekek családi tábora mellett a felnőtt érintetteknek is tudunk ilyen jellegű élményt adni! Ezeket rendszerint ilyenkor, a vénasszonyok nyarának nevezett időszakban, kora ősszel szervezzük. …és, hogy szükség van e rá? Bizton mondjuk, IGEN! Ez egy olyan “csapatépítő”, testi-lelki erőt adó rendezvény, amire igenis hatalmas szükség van! A teljes gyógyulás csakis úgy érhető el, és még fontosabb, tartható fenn, ha a test mellett a lélek is “egészséges”!
…és higgyétek el, a mai társadalom nem épp annyira “teljesen befogadó”, mint kellene, mint lehetne. …hogy mire gondolunk? A munkába való visszaállás, a kirekesztés… Ha meghalljuk, hogy valaki hosszas hónapokat töltött kórházban, ha meghalljuk, hogy egy nagyon komoly, rosszindulatú betegségből épült fel, már rögtön ott egy “bélyeg”, egy kérdőjel, merjem én ezt az embert alkalmazni, vagy vajon ha ismét megbetegszik csak a “gond”/kiadás lesz vele. …vagy épp a kirekesztettség témakörében, ha a transzplantáció és annak szövődményei egyéb külsérelmi nyomokat hagynak a testen, mint extrém lefogyás, esetleg puffadás, a haj kóros hullása, nagyon ritka hajkorona visszanövése a kezelések után, vagy esetleg a bőrünk hirtelen és drasztikus hiperpigmentesedése, lásd GVHD?! Ezek mind-mind olyan dolgok, amik az érintetteket, érintettjeinket abban az egyébként is nehéz élethelyzetben a gyógyulás idején, mikor élet-halál harcot vívnak, még nehezebb helyzetbe hoznak! …és ezeket a szituációkat meg kell tanulni kezelni, élni és megélni…mert bizony idővel vissza kell illeszkedni a régi, megszokott életünkhöz! Egy-egy ilyen jellegű testi-lelki gonddal küzdő embernek a legnagyobb támasza ki más lehetne, mint sorstársa, ki másnak “nyílik” meg jobban bárki, mint a sorstársnak.
Jelenleg javában zajlik, a közepén tart a felnőtt transzplantált táborunk! Van köztünk olyan húszas évei elején járó fiatal, aki anno háromszor esett vissza, akinek háromszor relaptált a betegsége, míg a transzplantáció lévén sikerült meggyógyulnia, és ezt a négy közös napot most itt tölti velünk. …vannak köztünk olyan harmincas éveik elején járó fiatal hölgyek, akik ugyancsak túl vannak a transzplantáción, akiktől a legszebb “fiatal” éveiket vette el a betegség, és egyikük ugyan már dolgozik, másikuk még egy fontos műtét előtt áll. Mindkettejükre pedig igaz, hogy a család, az önálló saját kis életük kialakításán is kell gondolkozzanak, munkálkodjanak közben, hisz ez az élet rendje! …de van köztünk olyan feleség, férj, akik a transzplantáció ideje alatt, és a gyógyulási fázisban is kisebb-nagyobb gyermeküket, gyermekeiket nevelték, és most itt vannak velünk együtt-egymásért! Szó szerint együtt jóban-rosszban! …de van velünk egy olyan egyedülálló apuka is, aki nagylányával van jelen. …és milyen jó ezt nekünk, mint korábbi ugyanilyen érintett figyelemmel kísérni, és látni évről-évre, hogy itt van velünk egy jó csapat, milyen remek EMBEREK, látni, hogy gyógyultak, jól vannak, tudnak mosolyogni! Többüket a kórházban ismertük meg, tudjuk min mentek keresztül! …és mindig hívni új érintettet ebbe a “csapatba”, hogy időről-időre minél több sorstársnak adjunk ezáltal bizalmat, erőt, reményt, hogy igenis van ÉLET a transzplantáció után!
A táborunk vasárnap indult, szerdán ér véget. Innen Bükről, most ismét több olyan érintett család fog hazatérni, akik ha nem is egy egész életre szóló, de legalább évekre, a teljes gyógyulás éveire elkísérő barátokként térnek haza otthonaikba.
Fontos társadalmi szerepvállalási feladat lenne ez mindenkinek, épp elég “rossz” az a “Világ”, mi körbevesz most minket, s ha nem is sokkal, de egy picivel jobban figyeljünk egymásra ezekben az időkben! Figyeljünk oda egymásra, a másikra, és ha segítő kezet kér valaki, ne legyünk teljes mértékben érdektelenek, elutasítóak!
Talán ez legyen a végszó is, és az, ha tehetitek minél többen jelentkezzetek őssejt donornak!
2.: Bankkártyás adomány küldése