Evelin sorai, és a kisfiáról küldött fotója nagyon “megfogott” minket. Nem volt kérdés, a szükséges papírok megérkezése után azonnal segítenünk kell!
Hamarosan itt az Anyák Napja, mi kétféle édesanyát ismerünk munkánk lévén. Aki a gyermeke mellett van a kórházban, óvva-féltve őt, s aki az életéért küzd, hogy fel tudja nevelni, egyáltalán lássa felnőni gyermekét. Evelin az utóbbi csoportba tartozik. Transzplantáció előtt áll a huszonéves édesanya, kötelességünk anyagilag támogatni a családot.
Nekünk írt levelében is elsőként gyermekére gondolt, nem saját magára, de anyaként így van ez helyén. Ő maga a betegsége lévén a munkából kiesett, a pici fiúnak ruhára, cipőre, pelenkára van szüksége, amiket a kieső munkabér okán nem, vagy nehézségek, nélkülözés árán tudnának most megvenni párjával. Az élelmiszerárak is egekben, gondoljunk csak bele, ha a mi családunk bevételei is a felére csökkennének egyik napról a másikra, bizony sokunknak kezdene el fájni a feje, mi lesz holnap, a jövő hónapban, stb. Mindemellett Evelin párja ahogy csak tud, vidékről jár be hozzá a kórházba, ami ugyancsak megterhelő anyagilag.
A transzplantáció úgy néz ki heteken belül megtörténhet, tervezés alatt áll. Donor, őssejt levétel, stb., ami szükséges.
Innen is szorítunk, és drukkolunk! Mi amit tudtunk tenni, támogattuk most a családot, és megígértük Evelinnek, két hónap múlva hasonlóképp szeretnénk ugyanígy tenni!