Megint csak fátyolos lett a szemünk, mire elolvastuk egy segítséget kérő édesanya levelét. Sajnos többségében ilyeneket kapunk!
Természetesen megy támogatás Elizának decemberben, és még az a terv, februárban is!
Alább az édesanya hozzánk írt levele. Hosszabb, de egyértelmű leírja az élethelyzetet, amibe kerültek. Bele tudunk, mi főleg, érintettek voltunk, de mindenki más is bele tud gondolni, s belátni, az a családtámogatási “program”, amit mi végzünk, kell az ilyen helyzetekben!
Mielőbbi gyógyulást Lizi, jössz még te a táborunkba is, gyógyultan, mosolyogva! Most még légy erős!
“Lizike tavaly karácsonykor még élte a tinik mindennapi életét. Aztán beteg lett, egyre többször. Gyakori vendégek lettünk a gyermekorvosi rendelőben. Ő már jó ideje mondta, hogy van egy csomó a nyakán, de az orvos szerint ez csupán nyirokcsomó duzzanat. Aztán teltek a hetek és a hónapok, de a nyakán lévő csomó csak nem tűnt el. Közben iskolaváltás, új helyzetek, új feladatok jöttek az életébe. Mindig nagyon fáradt volt, keveset evett és sokszor volt rossz a kedve. Mi továbbra is jártuk az orvost, aki végre a tavasz végén elküldte őt egy vérvételre, majd ezt követően egy ultrahangra. Az ultrahang már rossz híreket közölt, mert felmerült a lypmhoma gyanúja. Ezt követően már gyorsan mentek az események. Másnap már a Tűzoltó utcai gyermekklinika Hematológiáján várakoztunk. Nagyon kedves és segítőkész volt mindenki, de amit mondtak az lesújtotta a családot. Ez nagy eséllyel Hodgkin lymphoma. Ezt sok vizsgálat követte és végül július végére megtudtuk, hogy az orvosok sejtése valós, egy eléggé elterjedt harmadik stádiumos daganatos betegséggel kellett szembenézzünk. Szerencsére ez a daganattípus nagyon jól gyógyítható, kemoterápiával, szükség esetén sugárkezeléssel. Augusztus elején már el is kezdődött a kezelés, ami jelen állapot szerint január végéig fog tartani. Lizike szerencsére elég jól bírja a terápiát, de rengeteg mellékhatás jelentkezett nála, ami nehezítette a gyógyulását. Hősiesen állja a sarat és példát mutat még a felnőtteknek is.
Én egyedül nevelő vagyok, már nagyon sok éve. A nagyobbik lányom időközben már fel is nőtt, Lizike októberben töltötte a 13 évét. A betegsége miatt a könyvelői munkámat is jóval kevesebb napi időben tudom elvégezni. A nagylányom besegít a mindennapi életben és a munkában is, de rajta kívül egyéb segítségünk nincsen. Csepelen élünk, ez most nagy előny, hisz nincs messze a kórház és haza is jöhetünk, amikor a kezelés úgy alakul.
Viszont autóm nincs, így taxizunk, vagy barátok segítségét kérjük. Én már elég idős vagyok (53 éves) fizikailag és lelkileg sem könnyű feldolgozni ezt a helyzetet. A nagylányommal próbálunk mindent megtenni, hogy Lizike minél előbb meggyógyuljon és aztán egy teljesértékű életet élhessen.”
4: ADÓ 1 % FELAJÁNLÁS (január 01-május 20. között aktuális)