Tegyünk a Leukémiás Gyermekekért és Betegekért Közhasznú Alapítvány
Bankszámlaszám: 11743002-20194468-00000000 vagy 16200106-11574312-00000000 Bírósági bejegyzés száma: Pk.60.128/2010/2./I. szám
Szlogen

"Anyukám lett a megmentőm, második születésnapomat ez év januárjában kaptam tőle!"

Egy aggódó lánytestvértől kaptunk egy segítségkérő megkeresést, aminek eleget is tettünk! Idézünk Tímea leveléből: "Ha lehetőségetek van egy kenyérsütővel támogatni az öcsém gyógyulását, illetve anyukám munkáját segíteni ezzel, az csudajó lenne. Tomi már készül lélekben haza a steril bokszból, anyukám pedig készül az ápolására és fogadására."
Természetes, hogy magunkra vállaljuk a szóban forgó háztartási kisgép megvásárlását, hisz ez a beteg érdekeit szolgálja! Tamást most transzplantálják, de még a bokszban, s miután hazamehet, bizony lesz pár olyan szabály, amit be kell majd tartson! Ezek mindegyike a különböző fertőzések megelőzésére használ, az egyik ilyen, hogy a különböző pékárukat csak pirítva ajánlatos/kell fogyasztani. Ezeket célszerű otthon elkészíteni, mivel így kizárjuk azt, hogy mondjuk előttünk már páran összefogdosták a boltok polcain, hogy ne adj isten nem annyira friss...sorolhatnánk! Szóval a beteg érdekeit tartva szem előtt megrendeltünk Tamáséknak egy ilyen eszközt, ami plusz, még a kenyérsütésen kívül alkalmas lekvár, és befőtt készítésre is! Ez egy szuper dolog, hisz a betegnek a gyümölcsöket is ajánlatos, célszerű kompótként, lekvárként fogyasztani, magyarul hőkezelés után, hogy a benne levő baktériumok elpusztuljanak!
Tamáséktól a következő megkeresést kaptuk:
"2014 őszén kezdődött kálváriám, de én azt hittem anno, hogy csak fáradt vagyok, mert sokat dolgoztam akkoriban! A tünetek nálam fáradtság, izzadás, és fulladásszerű köhögés volt. Aztán pár nap leforgása alatt már túl voltam egy műtéten, mert tenyérnyi nyirokcsomó daganatot találtak a mellkasomban, és vártam a biopszia eredményét. Újabb pár nap után pedig már a Szent László Kórházban feküdtem akut leukémiával. Fogalmam sem volt, hogy mi vár rám, csak a családom arcán láttam az aggodalmat, hogy ez bizony komoly dolog. Tudni kell rólam, hogy nem szeretek olvasni, jelen esetben ez kifejezetten segített nekem mindvégig, mert nem Google-ztam rá az orvosoktól hallott kifejezésekre, sem a leukémia mélységeibe nem ástam bele magam, és ezáltal nem riogattam saját magam még jobban. A nővérem helyettem is elolvasott mindent, amit csak talált, ő magyarázta el nekem, hogy éppen mi is történik, s miért.
Tüneményes kezelőorvosom van, és a nővérekkel is összebarátkoztam. Volt rá időm bőven, 9 kemoterápiás kezelésem volt, amit 15 hónap alatt 'teljesítettem'. A kezelések között általában egy hetet otthon tudtam lenni, és feltöltődni a következő menetre.
A kezelések legeslegvégén nagy reményekkel és boldogan mentem haza, hogy megúszom a csontvelő-transzplantációt. Donort közben azért kerestek nekem, de 3 év alatt csak egyet találtak, azonban őt sem fogadta el az orvosi gárda, mert nem volt elég jó az egyezés. Abban az 1 évben, amit otthon töltöttem sűrűn jártam orvosokhoz a kötelezőeken túl is, mivel a szteroidok és a kemoterápiás kezelések a csípőmet és a lábaimat valamiért tönkre tették, így még egy csípőprotézis műtét is vár rám valamikor a jövőben.
Tavaly év őszén ismét kiújult leukémiám, s az események is felgyorsultak, kemoterápia, sugárkezelések, steril boksz, honvágy, fájdalom, és eljött a nagy nap...Anyukám lett a megmentőm, s a második születésnapomat ez év januárban kaptam tőle. Jelenleg itt fekszem a steril bokszban, amit nehezen viselek lelkileg, azonban ha lemegy a lázam, és a piros foltok is csökkenek a bőrömön (GVHD), akkor átkerülök a második emeletre, ahová anyukám is bejöhet majd meglátogatni. Aki átélte már ezt a küzdelmet, vagy családtagként érintett az tudja, hogy mivel jár mindez! A mi családunkat is megviselte egy életre, de mégsem szeretném sajnáltatni magunkat, mert a családom az, akik segítettek mindvégig, akik hittek és bíztak akkor is, amikor én nem! Ők azok, akik sosem hagytak el, s talpra állítottak amikor padlón voltam, s ők azok, akikhez hazamehetek, remélem mihamarabb!
Nem tudom, milyen életminőségben élem majd az életem, fogalmam sincs, hogy mi vár még rám. Remélem nagyon, hogy látom majd felnőni az unokahúgom, aki most 1 éves, és szeretném majd hozni, vinni őt az oviba is, szóval álmaim és feladataim azok vannak bőven! Mert az élet nem áll meg!"
T Tamas
Kedves Tamás! Mi csak drukkolni tudunk, és biztatni! Nagyon jól tudjuk, hogy min mész keresztül, sajnos volt benne nekünk is részünk! Kitartás, és erő az kell bőven, de sikerülni fog, sikerülnie kell!!! A kenyérsütőgép természetesen útba indult hozzád, fogyaszd majd egészséggel az anya által készített finomságokat! Légy még erős egy picit, a GVHD kellemetlen tudjuk, ráadásul tud galibát is okozni, de ne felejtsd el, ez a leukémiát illetőleg a lehető legjobb!
Tamáson kívül még négy beteget támogattunk, köztük volt a sportoló nagylány, -akit már ismerhetnek azok, akik követik munkánk-, Alexandra. Ő volt az a kislány, akiért/akinek a Kormorán Zenekar rendezett egy jótékonysági koncertet...segítettünk egy másik fiatalembernek is, akit most transzplantálnak, illetve egy kisfiúnak, aki már túl van rajta. Ők most nem szeretnének a nyilvánossággal élni, ezt el kell fogadjuk, és tiszteletben kell tartsuk, így nem is közlünk történetet és fotót, illetve holnap készülünk egy tatabányai felnőtt betegünkhöz is, akinek a fertőtlenítőszer vásárlásaiban fogunk segíteni picit, illetve Spar ajándékkártyát fog kapni a hölgy, amivel az élelmiszer vásárlásait tudja fedezni egy kis időre. A támogatások összértéke 280 000.- Ft.
Ezeket a támogatásokat most a telefonos kampányunknak köszönhetően tudtuk valóra váltani! Kérünk, ha teheted, küldj Te is egy 500.- Ft-os emelt díjas SMS üzenetet, hogy ezáltal mi is folyamatosan és hatékonyan tudjuk támogatni betegeinket! A dolog nagyon egyszerű, a telefonszám 13600, ide kérjük elküldeni a 41-es számot egy SMS üzenetben! Hogyha segítettél, kérjük oszd is meg bejegyzésünk a közösségi oldaladon, hívd fel ezáltal ismerőseid figyelmét! Köszönjük!
vissza