Tegyünk a Leukémiás Gyermekekért és Betegekért Közhasznú Alapítvány
Bankszámlaszám: 11743002-20194468-00000000 vagy 16200106-11574312-00000000 Bírósági bejegyzés száma: Pk.60.128/2010/2./I. szám
Szlogen

A közösségi oldalon láttuk Barbit- Már tudtuk is támogatni a családot

Írtunk a szülőknek, megkaptuk a támogatásukhoz szükséges dokumentumokat, s immár a héten tudjuk is támogatni Barbit! Barbi és édesanyja ezekben a percekben is kórházban vannak, a kezelések közepénél járnak, a harmadik kemoterápiás ciklus zajlik a nagylánynál. Alább az anyuka sorai, még olvasni sem könnyű, nemhogy megélni ezt az egészet!
Barbi
Ha szeretnél, tudsz célzott adományt küldeni Barbinak!
Tegyünk a Leukémiás Gyermekekért és Betegekért Közhasznú Alapítvány
11743002-20194468-00000000
Közlemény: Barbi ALL Heim Pál Kórház
“Ez már a sokadik nekifutás, hogy próbálom szavakban önteni a mi kis történetünket, és úgy gondolom, hogy az elejéről kezdem...
Barbi 8. osztályos tanuló volt amikor elkezdett betegeskedni. Elsőnek csak megfázásnak indult, majd egy csomó vizsgálat és pár doboz antibiotikum után végre megtörtént a vérvétel, mivel kék-zöld zúzódásszerű foltok jelentkeztek a teste nagy részén. Abban reménykedtünk, hogy vérszegény, vagy esetlegesen cukorbeteg. Sajnos gyanúnk nem igazolódott be, sokkal nagyobb volt a baj, a vérvétel kézhez vétele után a háziorvos közölte, hogy azonnal menjünk Budapestre a Heim Pál Gyermekkórházba, mert neki van egy sejtése, hogy mi lehet a baj, de nem mondhatja el míg nem bizonyosodik be. Barbi már addigra szörnyen érezte magát, gyenge volt, és már az ágyból is alig bírt felkelni annyira szédült. Megérkeztünk a kórházba, vizsgálatok tömkelege, és kiderült amire álmunkban sem gondoltunk, Barbit akut leukémiával diagnosztizálták.
Megkezdődött a harc a gyógyulásáért. A kezelések elkezdődtek és vele együtt a folyamatos szövődmények..
A kezelés hatására mája megnagyobbodott, aminek következtében sajnos ágyhoz kötött lett, nagyon nagy fájdalmai voltak, enni és inni, WC-re menni hetekig nem tudott, így intenzív osztályra kerültünk...
Közben mozgása egyre csak romlott, míg a végén már ülni sem tudott segítség nélkül. A problémák egyre csak sokasodtak, nem tudtam vele maradni az intenzív osztályon, nem engedélyezték, így minden nap Bakonybánktól-Budapestig ingáztam, ami fizikailag és anyagilag is megterhelő volt. Barbin kívül két kiskorú gyermeket nevelek, férjem dolgozik egyedül. Én sajnos a munkámat is elvesztettem, Barbival vagyok a kórházban folyamatosan, kisebb rendezvényekről kaptunk minimális segítséget. Kupakok gyűjtésével próbálunk segítséget találni. Kikerültünk az intenzív osztályról és javult a mozgása, de a lábfeje sajnos még nem, 50 % esélyt látnak az orvosok arra, hogy újra normálisan fog tudni járni. De mi küzdünk továbbra is, tisztelem és becsülöm drága Barbarám, hogy ennyire erős, annyi erőt add nekünk is, és hiszünk benne, hogy együtt sikerülni fog legyőzni ezt is, mint már annyi mindent legyőztünk!”
vissza